Sétálok egy kissé romos de számomra mégis gyönyörü épület felé. A magassarkum kopogása nem hallatszik, elnyomja az utca zaja. Odaérek az épülethez. Kinyitom az ajtót. Belépek. Odabent füst és emberek moraja hallatszik.Ugyérzem mindenki engem néz. De nem, nem mindenki. Egy alak csak az ujságot bujja és kávét iszogat. Leülök szemben vele, de mégis tisztes távolságra. Magam sem tudom miért de vonzza a tekintetem. Megjelenik egy kedves pincér felveszi a rendelésem, ami ugye a szokásos capuccinom. Kiváncsian probálom meglesni a relytéjes személy arcát. Közben találgartásokba bocsátkozok. Fiatal lehet vagy öreg? Barna vagy szőke a haja? És a szeme? Jajj istenem, ha csak egy pillanatást vethetnék rá. Ugy vágytam arra hogy rámnézzem mint kisgyermek vár a rég nem látott apukájára. Gyermeteg gondolatai támadnak, a szeme csillog, az arca kipirosodik az izgalomtól. Vajon miért nem néz ide? Nem érdeklik az emberek, vagycsak annyira elmerült az olvasásban? De nem, a kávéját még néha felemeli aztán iszik belölle. Idegesen kutatok a cigarettás dobozom után. Mikor végre megtalálom, egy öngyüjtot keresve kotorászok a táskámban. Már-már annyira elméjedtem ennek a müveletnek végrehajtásában hogy elfelejtkeztem a körülöttem lévökröl. Egy halk kis sohajjal végülis lemondtam az elkoborolt öngyüjtomról és visszahejezkedtem a székembe. Egy kis idö után megjelenik elöttem egy alak. Kezében ujság. Az arcát nem látom. Félve nézek egyre feljebb és feljebb. Szivem a torkomban dobogott. Annyira kiváncsi voltam, de féltem. Hogy mitől? Nemtudom. Végül megpillantottam egy tökéletes vonalu szájat, ami rám nevetett. Egypár tökeletesen gesztenyebarna szemet és egy tökéletesen csillogó barna hajat. Tüzzel kínált. Én elfogadtam. Meggyujtottam a cigarettám és a szívemben is láng gyult.Így lettem hát szerelmes
egy kitalációba.♥
egy kitalációba.♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése