2010. augusztus 4., szerda

"És köszönök ma annyi ölelést..."


így szól a versnek egy apró kicsiny kis sora.
mégis milyen sokat mondó apró kicsiny kis sor.

ezúton szeretném megköszönni én is.
azt a sok ölelést, biztatást és vidámságot amit adtál.
tudom, tudom hogy ezeket én így ilyenkor
nem igazán tudom értékelni, de köszönöm.
emlékszel még?
tavaly nyár.
nagy zuhé, utána pedig a szárítkozás a fullasztó melegben.
és idén tavasz.
amikor közel félév után először láttalak.
boldog voltam, nagyon boldog.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése