egy kis pótolni való...

igazából nem egy kicsi pótolnivalóról van szó.
rengeteg minden változott 2hónap alatt az életemben.
és igazából nem is tudom hogy holkezdjem.
annyi volt hogy egyszer fennt egyszer lennt majd most fennt, de tudom hogy mi következik.
nemtudom leirni hogy milyen érzéseken mentem kerszetül, hogy mennyi minden volt amit elkerülhettem volna de nem tettem... mert nem.
sosem voltam aza fajta ember aki elmondja az érzéseit, engem nem olyan családban neveltek.
mindenkinek megvoltak a saját 'kis' gondjai amiket megpróbált megoldani.
ami többé-kevésbé sikerült is.
pedig néha olyan jólenne üvölteni, hogy: 'emberek nem csak nektek vannak gondjaitok, attól hogy halgatok nemvagyokjól, csak önzök vagytok és nem figyeltek'
megmondanám mindenkinek a véleményem, hogy ilyen meg olyan meg amolyan egy kis suttyó.
de nem tehetem mert engem nem igy neveltek.
tisztességes , de furcsa családom van.
de végtére is megélünk.
hozzászoktam hogy anyikám beteg és hogy apukám rengeteget dolgozik, a bátyám meg rengeteget iszik. sajnálatos de inkább megszokom és segitek nekik,
minthogy elfussak a problémáim elöl.
azt hiszem kicsit eltértem a témától.