dúdolni halkan;

forró nyári éjszakákon.

17 másodperc

- Arra gondolj, hogy megvan amire vágysz. Ne a
vágyad hiányára gondolj, hanem képzeld el, hogy
megvan amire vágysz. Mert addig, amíg csak a
vágyad hiányát érzékeled, amíg szüntelenül ez jár az
eszedben, nem leszel boldog. - Mialatt Ogud be-
szélt, Dóra szíve szinte a torkában dobogott. Mit
tudhat róla ez a vadidegen ember? Hogyan tapinthat
így az elevenjére, hogyan találhatja ki azt, amit rajta
kívül senki sem tud itt, ezen az indonéz szigeten?
- És ha nem lehet elképzelni, hogy a vágyam való-
ra válhat? - kérdezte hirtelen, félbeszakítva Ogudot.
A festő most angolról balinézre váltott, lefordította a
papnak a kérdést. Dóra a sötétben is látta, hogy a
pap egészen felé fordul, és úgy felel.
- Azt mondja, hogy el kell képzelned. El kell
képzelned, mert nincs lehetetlen.
- De ez lehetetlen - vetette ellen Dóra.

szombat;

hanyag elegancia, meg némi arogancia.

Hősök - Utolsó vasárnap

Róla.

Tudod az elején féltem ettől az egésztől. Az utóbbi időben te lettél az egyik legjobb barátom, és tudod , hogy több legyél mint barát az igazán megijesztett. Nem szeretném, hogy összevesszünk és vége legyen ennek az egésznek, főleg ne a barátságunknak. De a végén több lettél mint a legjobb barátom. Mostmár megfogom a kezed az utcán, csókot adok neked amikor kedvem tartja és megöleljük egymást amikor kedvünk tartja. Te meg én mostmár valamiféle egységet alkotunk.
Szeretlek. Szeretem a hangod, a kisfiús mozdulataid, szeretem amikor átölelsz vagy csak rámnézel. Szeretem, hogy veled bármit megoszthatok, és szeretem hogy mindíg jobb kedvre derítessz.

Ez most valami más, valami új.

ma;

leugrok a kisboltba tejért... 13 évre.

az emberek beszélnek, sokat.

suttognak, folyton csak suttognak.
a fejemben, körülöttem, a hátam mögött.
UNALMAS rettenetesen unom.

félek a jövőmtől

józan ész

ősz van.
annyira de annyira ŐSZ VAN.
mindenhol; a levegőben, az égen, a fákon, az embereken,
a ruhákban és a ruhákon, a buszon és a reggelekben.
én nem akarom ezt.