
Nekem kell, hogy ott legyen reggel, és jó éjt kívánjon.
Egyszer találkozol valakivel, megszereted és tényleg
boldog vagy vele. Szépen lassan megismered minden
mozdulatát, bele látsz a fejébe , ismered a
gondolatait is, minden pillantását érted, ismered
a szemét, a kezét; és nagyon jol tudod hogy
milyen megérinteni és milyen az illata.
Tudod milyen mikor boldog, mikor mérges,
mikor fáradt, mikor alszik, mikor szomorú,
mikor csalódott. Ismered talán magadnál is jobban.
Minden olyan régen kezdődött, emlékszem arra a bizonyos
napra amiből kipillantva minden reménytelen volt.
Emlékszem mikor még mulya 'kis lány' voltam, mikor
félve adtam puszit vagy egyáltalán nem is adtam.
Tisztán emlékszem az első pár napra, az első pár hónapra,
de mégis minden olyan régen kezdődött. Váratlanul jöttél,
hódítottál, vittél mindent és ráébresztettél az érzésre ami
még azóta is itt él, itt van. Sokszor mégsem volt
ez tökéletes szerelem, és sokszor utunk szét vállt.
Az idő talán segített hogy rájöjjünk arra hogy kellünk
egymásnak. Csak pár pillanat. Felszállsz a buszra.
Én maradok a megállóban. Végig sétálsz a buszon mint
akár egy mesefigura és leülsz az ablak mellé.
Oda állok a busz mellé, melléd.
Leolvasom a szádról a szót, ami nélkül nem tudnék élni.
Némán válaszolok én is, szeretlek. Csak pár pillanat.
Hátra lépek, indul a busz, és elmegy. .
Csak pár pillanat.. amiért élek.