üres szemetesláda.

azt hiszem ma sem írok ide...

nevettem mikor már nem bírtam tovább!

Úgy éreztem szétesek.
mint a lego vár amikor már nem kell senkinek.
érzelmileg tönkre mentem.
már csak nevetni bírtam.
magamon és másokon!


de akkor jöttél te...
Zsofia!
és összeszedtél mint mindig.
köszönöm neked, mint mindig.
nemtudom milenne, ha...
de remélem nem kell megtudjam.

ígérem mostmár összeszedem magam.
éretten fogok gondolkodni.
vagyis megpróbálom.......
de én legbelül még gyerek vagyok!
és ez talán baj, talán nem.
sosem fogom megtudni!